AMI A HÁZAT ILLETI



Tapasztalatok talajszondával


Tapasztalatok:

A talajszonda hőmérséklete - a fűtési idény kezdetekor - ugyanannyi, mint bármelyik magyarországi kútvíz hőmérséklete: 12°C körüli. Azonban itt ugyanoda tápláljuk vissza a lehűtött folyadékot, mint ahonnan kivesszük az időközben visszamelegedettet, tehát huzamosabb használat során egyre alacsonyabb hőmérsékletű folyadék fog feljönni a talajszondából. Idővel beáll egy egyensúlyi állapot, melynek során kb. azonos hőmérsékletű folyadék jön fel folyamatos hőkivétel esetén is. A kimenő hideg folyadék visszamelegszik, mire visszaér a hőszivattyúba. A jól méretezett talajszondáknál ez a hőmérséklet valahol 6 és 8°C között van.


talajszonda

Az évek múlásával, ha nem termelünk vissza a talajba nyáron hőmennyiséget, akkor a talajszonda - német tapasztalatok alapján - 'kihül'. Azaz hidegebb hőmérsékletről indulunk a fűtési idény elején, és a stagnáló hőmérséklet is ezzel arányosan alacsonyabb lesz. Ezért, ha talajszondás primer körünk van, akkor a ház hűtését érdemes a talajszondára bízni. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra: a házunk is kellemes klímájú lesz a nyári nagy hőségben, és a talajba is kellő mennyiségű hőt tudunk visszatáplálni.

Tehát talajszondák használatakor: PASSZÍV HŰTÉS! Ez az, amit meg kell valósítanunk. A 'passzív hűtés' azt jelenti, hogy a házba beépített fűtési kört hűtésre is használjuk, a talajszonda vizét forgatjuk a fűtési körben. Vigyázni kell a harmatponti hőmérséklettel: a fűtési körben egy keverőszeleppel kell beállítani, hogy ne legyen párakicsapódás az épület szerkezetében, mert az penészedéshez, az épület állagának a romlásához vezethet! A Spark hőszivattyúk vezérlője alkalmas a passzív hűtés vezérlésére is.

Ha a szondákat túlméretezik, az a hőszivattyú működtetése szempontjából előnyös: a primer oldalon magasabb működési hőmérsékletet eredményez, ami a hatásfokot javítja. Kútfúró partnerünk saját házában kétszer annyi szondát fúrt, mint a fizetős ügyfeleknél. Nála a bejövő szondahőmérséklet soha nem megy 10°C alá! Viszont a szondák beruházási költsége kétszeres! Önnek mi éri meg jobban? Most fizet inkább többet a beruházásra, és akkor valóban a legminimálisabb rezsiköltséget éri el, vagy most csak a minimálisan szükséges szondahosszat építteti meg, és akkor az üzemeltetési költsége alacsony lesz, de azért érezni fogja a kiadásokban.

 

Hogyan építik meg a talajszondákat?

A szondák helyét fúrógéppel alakítják ki. Léteznek U-alakú és 'cső a csőben' szondák. Egy megfúrt lyukba akár több szondát is elhelyezhetnek, tervezéstől, és a fúrás körülményeitől függően. Miután a szondákat letolták a kifúrt üregekbe, a szonda és a lyuk fala közötti teret speciális anyaggal hézagmentesen visszatöltik, "tömedékelik". 

A szonda hőteljesítő képessége függ a talaj minőségétől, a szonda hosszától, szondák egymáshoz képesti elhelyezkedésétől. A szonda hosszával arányosan növekszik a kitermelhető hőmennyiség. A szondarendszer elrendezésekor az egymástól mért távolságokat úgy kell megválasztani, hogy a szondák egymásra hatása csak minimális mértékű legyen. A talajminőségtől függő kitermelhető hőmennyiséget az alábbi táblázat foglalja össze. Ez természetesen csak becslés, mérési tapasztalatokon alapul, a helyi viszonyok ezektől eltérőek lehetnek!

  

A táblázatból azt tudhatjuk meg, hogy adott talajban 1 méteres szondahosszra vetítve mennyi hőenergiát tudunk kitermelni csak fűtésre (1800 óra) illetve fűtésre és melegvíz készítésre (2400 óra) használt hőszivattyú üzemeltetésekor.

Hogyan tudjuk megállapítani, hogy milyen talajba kerül a mi szondánk? A fúrás során a lyukból feljövő talaj fizikai vizsgálatával állapíthatjuk meg, milyen anyagszerkezetű talajról van szó. A főbb fajták a következők:

Homok: ha két ujjunk között morzsolgatva csak éles felületeket érzünk szárazon és nedvesen egyaránt. Ha a homokból diónyi mennyiséget tenyerünkbe téve azt vízzel tésztaszerűre gyúrjuk és megpróbálunk a masszából golyót formálni, az nem sikerül, mert a talaj szétesik, széttöredezik. 

Homokos vályog: ha ujjunk között morzsolgatva az apró szemcséjű homok mellett finom, porszerű, vizesen sima felületű alkatrészek is találhatók. Az ilyen talajból diónyi mennyiséget vízzel keverve golyót lehet formálni, de ha azt hengerré akarjuk két tenyerünk között kisodorni, kisebb darabokra töredezik szét.

Vályog: ha ujjunk között eldörzsölve csak finom, porszerű részeket érzünk, amelyeknek vizesen nem érdes, de nem is csúszós a felülete. Ha a vályogtalajt golyóvá, majd hengerré formálás után gyűrű alakúra próbáljuk hajlítani, ez nem sikerül, a talaj széttöredezik.

Iszap: ha ujjunk között dörzsölve a talajrészecskét, kezünk foltos marad a rátapadó finom iszaptól. Egymagában ritkán fordul elő, inkább a többi fizikai féleséggel együtt adhat a fentebb jelzettektől eltérő tulajdonságokat. Főleg öntés-területeken található, s jól felismerhető szürke színéről, valamint a csak nagyítóval látható finom kvarc szemcsék jelenlétéről is.

Agyag: ha a talaj szárazon nehezen nyomható szét, nedvesen síkos, csúszós, vízzel összekeverve golyót, hengert, majd gyűrűt formálhatunk belőle összetöredezés nélkül.

Lösz: sárga színéről, porózus szerkezetéről, általában meszes voltáról könnyen fel lehet ismerni. Két ujjunk között eldörzsölve fehér foltot hagy ujjunkon. Mechanikai összetételét illetően rendszerint tulajdonképpen vályog, azonban különleges eredeténél fogva célszerű attól megkülönböztetni

A fenti talajok szinte soha nem tiszta formában fordulnak elő. Valamilyen mértékben kevert talajokkal találkozunk fúrás közben. A kevert talajok lehetnek például: nehéz agyag, vályogos agyag, agyagos vályog, homokos vályog, finom és durva homok, iszapos homok, lösziszap, iszapos lösz, homokos lösz, löszös finom homok, stb.

A talaj ezenkívül még tartalmazhat kavicsot: meghatározzák a kavics közelítőleges %-os arányát, a kavicsos rétegek vastagságát és megjelenésének mélységét

Tartalmazhat növényi maradványokat különböző érettségi/bomlási fokban:

Tőzeg:  lápos területeken található a talajszelvényben, ahol régi növényi maradványok elhalt, korhadásnak indult részei halmozódnak fel
Láp: ha a tőzeg ásványi talajjal keveredik lápföldnek nevezzük. Ilyen lápföld található régebben lecsapolt mocsaras területeken és az Alföld mélyfekvésű rétjein, kaszálóin.
Kotut találunk olyan lápos területeken, ahol a tőzeg korhadása, illetve a szervesanyag bomlása előrehaladottabb állapotban van és a korábbi növényi alkotórészek felismerhetetlenné válnak. A kotuelhumifikálódottszervesanyag, amely nagy nedvszívóképességgel rendelkezik. Rendszerint az ásványi talajrész felett található különböző vastagságban. Sötét színéről, igen kis fajsúlyáról jól felismerhető. Ez adja láptalajon a művelhető réteget.

Az anyagszerkezet után a nedvességtartalmat is meg kell tudni állapítani:

Száraz a talaj, ha szemmel láthatóan nem tartalmaz nedvességet, fogása száraz, vízzel leöntve színe nagymértékben változik

Friss a talaj, ha színe alapján is mutat nedvességben eltérést a száraztól, vízzel leöntve azonban csak kis mértékben sötétül a szín. Ez a nedvességi állapot jelentkezik általában a szántott réteg alatt, hacsak nincs hónapokig tartó szárazság.

Nyirkos a talaj, ha összenyomva kissé tapad, bár vizet nem lehet még kipréselni belőle. Vízzel leöntve a talaj színe nem, vagy csak igen kis mértékben változik. Fogása nyirkos, nyomot hagy a kézen.

Nedves a talaj, ha összenyomva erősen tapad, de vizet még csak igen nehezen lehet kipréselni belőle. Vízzel leöntve a talaj színe nem változik. A kézen nedves foltot hagy.

Sáros a talaj, ha maximális vízkapacitásig telítve van vízzel, összenyomva vizet lehet kipréselni belőle. Ez a nedvességi állapot rendszerint csak a talajvíz feletti talajzónában található.

Az ilyen módon meghatározott talajra ki tudjuk keresni a táblázatból a várható hőtermelési mutatót. Ez az adat becsült érték, csak tájékoztatásra szolgál! A szonda pontos teljesítménye csak méréssel határozható meg!

oldal tetejére




 
 Jogi nyilatkozat   /   Adatvédelmi nyilatkozat   /   Szállítási feltételek  /   Cégünkről 
 
 © PERMANENT kft. - 1993-2017 - Minden jog fenntartva!